W. Hock Hochheim - CQCG Hungary szeminárium - 2018. október 5-6-7 - Szolnok, Szentendre

A késharc alapelvei

A kés az ember egyik legrégebbi eszköze. Fejlődése során mérete és súlya egyre kisebb lett, a felhasznált anyagok egyre javultak, finomodtak. Mindamellett, hogy a mai napig az egyik legtöbbet használt szerszám maradt, gyakorlatilag minden fegyveres erő kiképzésének törzsanyaga. Egyaránt oktatják a kés eszközként és fegyverként történő használatát. A civil életben pedig számos önvédelmi irányzat foglalkozik a kés elleni védekezéssel és a kés önvédelmi célú alkalmazásával.

Késharc

A kés egy jó rejthető, gyors, halk, hatásos eszköz. A használatához nem szükséges különösebb képzettség, erő, gondolkodás. Könnyű vele kárt tenni másokban és gyakorlatilag bárki számára könnyedén hozzáférhető. A bűnügyi statisztikák is alátámasztják, hogy a felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények döntő többségénél a kés az, ami eszközként jelenik meg. A fentiekből adódóan, az emberek többsége joggal tart tőle. A kések, borotvák és más hasonló vágóeszközök pszichológiai megfélemlítő hatása rendkívül erős. A legtöbben lefagynak, és azonnal azt feltételezik, hogy semmi esélyük védekezni a fenyegetéssel szemben.

Mik a valódi veszélyek?

A legnagyobb kockázat, hogy ha a penge behatol a testbe, esetleg valamilyen létfontosságú szervet vagy ereket talál el. Sérülést egyaránt okozhatnak vágással vagy döféssel. Fontos, hogy a vágások nagyobb része, statisztikailag 70%-a, jellemzően nem okoz életveszélyes sérülést. A döfések esetében pont fordított a helyzet, mert azonnal mélyre mennek és könnyedén érnek el vitális területet.

Na de, hogyan védekezzünk ellene és voltaképp mi is az a késharc?

A késsel vagy egyéb szúró-, vágóeszközzel történő támadás elhárítása, illetve a kés alkalmazása közelharci, önvédelmi szituációban. A megfelelő képzettség esetén képessé válunk arra, hogy eredményesen védekezzünk késes vagy más fegyveres támadással szemben – akár saját, akár mások védelmében. A kés szakszerű használata ugyanakkor kiegyenlíti a tudás, fizikai vagy számbeli túlerőt is. Fontos ugyanakkor, hogy értsük is a kést és annak „működését”! Ugyanis kizárólag ebben az esetben lehetünk hatékonyak vele és ellene.

A tréningek során lehetőség nyílik a megfelelő technikai tudás elsajátítására és begyakorlására. Emellett hangsúlyos a mentális felkészítés és számos más készség, képesség fejlesztése. Megvannak ugyanakkor azok az alapelvek, amiket nem lehet elégszer ismételni. Készség szinten kell ismerni akár valamilyen önvédelmi rendszer aktív gyakorlója valaki, akár hétköznapi ember, aki szükség esetén hajlandó megvédeni magát és másokat.

Az alábbiakban igyekszünk összefoglalni azokat az alapelveket, amik sokban javíthatják hatékonyságunkat, és ami még fontosabb, jelentősen növelik a túlélési esélyeket.

A legjobb megoldás: fussunk!

Amennyiben erre lehetőségünk nyílik, sokkal jobb és szerencsésebb kitérni egy fegyveres támadás elől, mint belemenni egy kétes kimenetelű összecsapásba. Ha el tudunk menekülni a (fegyveres) támadó elől, akkor tegyük meg! Ha odaadhatjuk a tárcánkat vagy telefonunkat egy késsel fenyegetőző elkövetőnek, akkor tegyük meg. Anyagi javakért egyszerűen nem éri meg az életünket és testi épségünket kockáztatni, gyakorlatilag minden más az pótolható.
Egy olyan szituációban, ahol ez már biztosan nem lesz megoldás, nincs lehetőség menekülni és elkerülhetetlen a fizikai konfrontáció, az alább részletezett elvek lépnek életbe.

Ne hagyjuk, hogy megvágjanak

Egészen elképesztő, de bármilyen fontos is lenne ez az alapelv, nagyon sok modern önvédelmi irányzatból gyakorlatilag eltűnt. Sok helyen annyira sulykolják, hogy márpedig késharcban „meg fognak vágni”, hogy elveszik ennek a valódi jelentése. A probléma, hogy aki egész képzése során ezt hallja, egy éles helyzetben gyakorlatilag arra fog koncentrálni mikor történik már ez meg és nem arra, hogy kerüljön ki ép bőrrel az összecsapásból. Pedig a fizikai konfrontáció végső célja a túlélés. Egy késes támadás esetén pedig a túlélési esélyeinket azzal növelhetjük, ha nem engedjük, hogy megvágjanak minket. Pláne nem, hogy megszúrjanak. Így elkerülhetjük a kivérzést.

Késharc

Ne lepődjünk meg, ha mégis megvágnak

Valójában ez lenne az a felfogás, amit a „meg fognak vágni” közvetít. A túlélés szempontjából kulcsfontosságú a gondolkodásmód. Egy olyan közelharci szituációban, ahol a kés is előkerül, igen magas a valószínűsége annak, hogy valaki megsérül, és lehet, hogy azok mi leszünk. Ennek a realitásával mindenképp tisztában kell lennünk, és tudatosítani, hogy ha meg is történik, ettől fagyhatunk le. A támadó sem fog sportszerűen megállni és ez már valóban egy végzetes kombináció lehet.

Ne lássák a kést

Egy konfrontáció kezdeti fázisában ennek több praktikus oka is van. Az egyik a meglepetés ereje. Sokkoló mikor a védtelen áldozat hirtelen fegyveres ellenféllé változik, főleg ha képzett. Taktikai előnyt is jelent ha, az ellenfél nem számít a fegyverre.

A másik szempont, hogy ha elkezdünk mi is kést lóbálva fenyegetőzni, az egy „kétélű” fegyver. Dönthet úgy a támadó, hogy ez így már nem éri meg a kockázatot és visszakozik, de ennek az ellenkezőjét is kiválthatjuk, amikor egyedül a harcban látja a tényleges megoldást.
A harmadik ok részben visszavezethető az előző kettőre; nem mindegy ugyanis a szemtanúk azt mondják késes támadás áldozatává váltunk és csupán védekeztünk vagy, hogy két ember, késsel egymásnak esett az utcán.

A kés mindig hosszában legyen köztünk és az ellenfél között

Amikor késsel védekezünk, lényegében rá akarjuk kényszeríteni az ellenfelünket, hogy csak a fegyverünkön keresztül férhessen hozzánk. Ezzel egyrészt nagyobb távolságot tudunk tőle tartani, másrészt lényegesen kevésbé lesz agresszív a támadása, mert a saját testi épsége neki is fontos.
A fegyveres kezünk legyen elől és a kés hegye mindig a támadó felé mutasson. Bármi, ami túlnyúlik a pengén (például az öklünk) potenciális célponttá válik az ellenfél kése számára.
A támogató kezünket mindig tartsuk a test előtt keresztben, ez által védve a létfontosságú szerveket a frontális támadásoktól. A kézfejet mindig legyen fenn a torkunk előtt, védve azt az esetleges vágásoktól.

Amennyiben elsajátítjuk és helyesen alkalmazzuk ezt a módszert, az nem csak a védekezésben, de az ellentámadásban is segíteni fog minket.

Tartsuk mozgásban a fegyverünket

A folyamatos mozgást sokkal nehezebb követni, mint a szakaszos, tiszta végpontokkal rendelkezőt. Egy mozgó célpontot is nehezebb eltalálni, mint egy statikusat. Figyelembe kell vennünk, hogy ha késsel védekezünk, az nem csak fegyverré, de célponttá is válik a támadó szemszögéből. Ha a kést folyamatosan mozgásban tartjuk, azzal megnehezítjük az ellenfél számára, hogy kövesse és kiszámítsa a mozdulatainkat. Egyúttal azt is megnehezítjük számára, hogy a fegyvert vagy a fegyvertartó kezünket támadja, esetleg megkíséreljen egy lefegyverzést. Ez különösen fontos, ha a támadónak olyan fegyvere van, ami nagyobb távolságról is hatásos, például egy vascső.

Soha ne ismételjünk egy kombinációt kettőnél többször

Ez a pont szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Fontos, hogy kerüljük az azonos mozdulatsorokat, mert kiszámíthatóvá válunk az ellenfél számára. Egy mozgáskombinációt elegendő kétszer megismételni, hogy már tudat alatt felismerhető legyen benne a minta az ellenfél számára. Célszerű tehát folyamatosan váltogatni az irányokat és sebességet.

Legyünk könnyedek és hagyjuk, hogy a kés tegye a dolgát

A késhasználat egyik előnye, hogy nincs szükség túl nagy erőre a hatékonysághoz. Ameddig az éle megvan, a kés erős lesz helyettünk, csak hagynunk kell. Irányítsuk a pengét a vágások és döfések pedig legyenek könnyedek és folyamatosak. A könnyedség javítja a gyorsaságot és pontosságot; minél erősebbek próbálunk lenni, a mozdulataink annál darabosabbak, nehezebben irányíthatók lesznek és lassabban követik majd egymást.

Késharc

Minden célpont

Amennyiben szúró-vágó eszközökről beszélünk, a test minden egyes része célpont lehet. A filippínó harcművészetekben van egy mondás: „a húst vágja a kés”. Természetesen vannak vitális pontok, ahol maximalizálni lehet a károkozást (artériák, tüdő, szív, torok, stb.), gyakorlatilag azonban az összes lágy szövet sebezhető. A fájdalom és a vérzés, nem beszélve az izom és idegsérülésekről, funkcionális zavarokat okozhat a testben. Mindezek mellett pszichológiai hatása is van az ellenfélre. Egy vágás a kézre, arcra, lábra, főleg ha csonthártyáig megy, akár arra is elég lehet, hogy befejezzünk egy összecsapást. „Rosszabb” esetben utána hozzáférünk más célpontokhoz is.

Nincs vége az első sérülés után

A filmektől eltérően egy (kés)harc nem ér vége az első sérülésnél. Sőt! Nagy a valószínűsége, hogy az adrenalin, esetleg alkohol vagy drog hatása alatt az ember meg sem érzi, hogy eltalálták vagy megsérült. Amerikai börtön statisztikák szerint az elítéltek sokszor még 15-20 vágás/szúrás után is küzdenek. A tréningek és a mentális felkészülés során számításba kell venni, hogy a harc nem fog véget érni az egyik fél megsebesülését követően. Különösen fontos, hogy addig egyáltalán nem lehet vége, ameddig nem tudunk biztonságosan elmenekülni vagy a fenyegetést semlegesíteni, akkor sem, ha mi sérültünk meg.

Egy vágás nem vágás

A fentiekből kiindulva, ha nincs lehetőségünk menekülni és belekényszerülünk egy harcba, szeretnénk azt minél gyorsabban befejezni. Ennek sajnos az a módja, hogy maximalizálni kell a károkozást az elérhető célpontokban. Például ha a fegyvertartó kézben gyors, előre begyakorolt kombinációval funkcióromlást, funkcióvesztést eredményező sérülést tudunk okozni, már esélyünk nyílhat a menekülésre.

Nem csak egy kezünk van

Sokan, ha kést, botot vagy más fegyvert fognak a kezükbe, hajlamosak mindent alárendelni ennek az egy eszköznek és görcsösen ragaszkodni a használatához. Pedig attól, hogy fog egy kést, az embernek még két keze és két lába van. Legyünk tudatában, hogy az összes többi funkciót (ütés, rúgás, könyöklés, harapás, szembeköpés, stb.) nem cseréljük le egyetlen késre, hanem együtt használjuk őket. Bármit lehet akár elterelésre, akár kombinációban használni, főleg, hogy a legtöbb késharc a fegyveres kéz kicsavarásával, esetleg valamilyen földre vitellel, töréssel ér véget.

Lábmunka, távolság és időzítés a kulcs

Nem lehetünk hatékonyak anélkül, hogy értenénk és alkalmaznánk a lábmunka, időzítés és távolságtartás hármasát. Ez a három elem ugyanis minden tekintetben összefügg egymással. Tudnunk kell kontrollálni az ellenféltől való távolságot a lábmunkával és időzítéssel. A jó időzítés ugyanakkor haszontalan, ha nem megfelelő a távolságunk egy adott technika végrehajtásához és önmagában a jó lábmunka sem ér semmit, ha nem a jó pillanatban és a megfelelő távolságról alkalmazzuk.

Késharc

Ne rohanjunk a vesztünkbe

Minden, amiről eddig szó volt, az a túlélésről és a győzelemről szólt. Ez az alapelv viszont gyakorlatilag magába foglalja az összes eddigi elv lényegét. Nem csak stratégia, de gondolkodásmód is. Nem szerencsés ész nélkül nekirohanni egy fegyveres ellenfélnek. Nem szabad sokat hezitálni sem, de meg kell tanulni felismerni a helyzeteket Mikor van lehetőségünk a benyitásra és mikor nincs. Használjuk a fenti alapelveket (kerüljük el a sérüléseket, támadjuk az elérhető célpontokat, védjük a saját fegyverünket, és kontrolláljuk a távolságot) lehetőséget adva magunknak arra, hogy rést találjunk az ellenfél védelmén és befejezzük a harcot.

A fenti alapelvek természetesen nem teljes körűek, viszont betekintést adnak abba, mi szükséges ahhoz, hogy egy technikai repertoár valóban működőképes is legyen. Tartsuk szem előtt, hogy a szúró-, vágófegyverek nagyon veszélyesek, de a fentiek betartásával jelentősen növelhetjük a győzelmünk esélyét. A lényeg, hogy arra fókuszáljunk, hogy mi mit tehetünk a támadókkal szemben és ne arra, hogy ők mit tehetnek velünk.

A szerző megjegyzése

Amennyiben nem aktív operatív feladatot látunk el a világ valamelyik válságövezetében, a kés bizony halálos erő alkalmazásának fog minősülni minden szituációban. Tartsuk észben, hogy mindenkor vállalnunk kell érte a felelősséget, és csak arra használjuk, hogy a saját és mások életét vagy testi épségét a súlyos sérülésektől megóvjuk.