Az urbánus, utcai környezetben való edzés, képzés nem újkeletű koncepció. Ugyanakkor ritkán nyílik alkalom a megszerzett ismeretek egy kevésbé kontrollált környezetben való kipróbálására, gyakorlására.
A szeminárium első, technikai és taktikai alapokra felkészítő napját követően a résztvevők egy teljesen új, a hétköznapi edzésekhez képest teljesen szokatlan helyszínen folytatták a tréninget. A tágas, tatamis terem után nem csak a talajviszonyok változtak meg és a falak kerültek egyre közelebb. Olyan tényezők, mint például a nap beesési szöge vagy a hőmérsékletváltozásokra adott testi reakciók is képesek befolyásolni az emberek helyzetfelismerő képességét és reakció idejét. Ennek a hatását tovább fokozta az épületben uralkodó állandó félhomály, folyamatos kiabálás és a szűk térben váratlan helyekről felbukkanó ellenfelek és fenyegetések által generált stressz. Noha ez még mindig nem tudja teljesen visszaadni egy valós helyzetben milyen fiziológiás és mentálisan beszűkült állapotba kerül az ember, nagyon fontos konzekvenciák vonhatók le. Az edzőteremben 100%-osan kivitelezett művészi technikák és bravúros megoldások hirtelen elkezdenek szétesni. Romlik a mozgáskoordináció, beszűkül a tudat, csőlátás alakul ki, az ember hirtelen elfelejti a mozdulatok kétharmadát. Ezeket a negatív hatásokat a viszonylag egyszerűen elsajátítható és kivitelezhető technikák folyamatos gyakorlásával és motorikus készséggé fejlesztésével lehet hatásosan mérsékelni, amire több példát is láthattunk a kétnapos tréning alatt.
A délelőtt első felében miközben a résztvevők ismerkedtek az új környezettel gyakorlatilag az első nap teljes anyagát felelevenítették. A gyors, egymást követő gyakorlatok során mindenki megszokta a lába alatt, betonon sercegő kavicsokat és néhol csúszós talajt, a falak és tereptárgyak közelségét. Alkalmazkodtak az általuk jelentett előnyökhöz és hátrányokhoz, miközben támadó és védekező oldalról is újra előkerültek a kések, botok, sörösüvegek.
A nap második szekciójában a tréning gyakorlatilag onnan folytatódott, ahol az első nap véget ért. Olyan támadásos szituációk kerültek elő, amelyek épületben, szűk helyeken érhetik az embert. Folyosók, falhoz szorított helyzetek, helységből távozás vagy éppen érkezés közben történő támadások. Mindez természetesen fegyvertelen és felfegyverzett támadókkal szemben is, illetve az első naphoz hasonlóan hangsúlyos szerepet kapott hogyan tudunk hatékonyan összedolgozni egy fegyveres támadóval szemben. A tréning során elsajátított technikai elemek ezen a ponton nagyon sok intézkedés és küzdelemtaktikai ismerettel egészültek ki. Ezek egyrészt felbecsülhetetlen módon segítik a hatékonyságot és javítják az esélyeket. Másrészt fejlesztik a kritikus gondolkodást és helyzetfelismerő képességet, továbbá segítenek mérlegelni, hogy egy adott szituációban felvegyük a harcot vagy a lehető legrövidebb úton meneküljünk. Megvilágításra került az is, hogyan használjunk bármilyen kezünk ügyébe kerülő és mozdítható tárgyat hatékonyan. A teljesség igénye nélkül hogyan válik például az ellenfél által rettegett eszközzé egy egyszerű nejlonzacskó vagy százforintos műanyag toll.
Mivel a Zero Range SE instruktorai képzett oktatói az Euro Security Products rendőri intézkedéstaktikai rendszerének is, a képzésben helyet kapott egy szemináriumok szempontjából rendhagyó eszköz is: a gáz spray. Noha a képzés során az ESP hatóanyag nélküli töltettel rendelkező kiképző sprayit használtuk már az első körök után levonható volt a konzekvencia. Bár egy bárki számára hozzáférhető, olcsó, nagyrészt hatásos eszközről beszélünk, aki használta mát vagy akár csak gyakorolt vele dinamikus körülmények között az tudja, hogy az eszköz rendelkezésre állása önmagában bizony kevés. A tréningen résztvevők megismerhették milyen típusai vannak, hol és hogyan érdemes hordani, hogyan tartsák és mire figyeljenek használat közben. Ezt követően elsajátíthatták az ennél is lényegesebb elemeket. Hogyan térjenek ki egy támadás elől és hogyan teremtsék meg a lehetőséget, hogy hozzáférjenek az eszközhöz, hogyan használják és szükség esetén magát a flakont hogyan használják improvizált fegyverként.
A szeminárium témájához és a városias környezethez igazodva a tréning során nagy hangsúlyt kaptak a szabadulási módszerek. Ezek egészen széles spektrumot öleltek fel a kéz vagy ruházat megragadásától kezdve a falhoz szorításon és fojtásokon át egészen a végtagok szálerősített ragasztószalaggal való összekötözéséig.
Ezen túlmenően a résztvevők több módszert is megismerhettek arra vonatkozóan, hogyan tudnak leggyorsabban és leghatékonyabban kitörni például egy olyan klasszikus szituációból, amikor két vagy három támadó beszorítja őket a falhoz vagy a sarokba. Emellett szintén több módszert megismerhettek arra vonatkozóan, hogy a távolság és körülmények függvényében hogyan lehet egy mozdulattal odébb tenni a menekülés útjában álló ellenfelet. Ennek kiegészítéseképp a résztvevők kipróbálhatták ezeknek a módszereknek a segítségével hogyan lehet hatékonyan átjutni például a folyosót vagy más fojtópontot elálló nagyszámú ellenfél között vagy akár a pánikszerűen menekülő tömegen.
Természetesen a repertoár sem a résztvevők összetétele, sem az idő rövidsége miatt nem lehetett teljes körű. Ugyanakkor ismét előkerültek csoportos támadó és csoportos védekező helyzetek is, amelyek új perspektívát adtak az addig tanult módszereknek. Így mind a civilek, mind a hivatásos szervek tagjai gyakorolni tudták az önvédelmi és közelharci tudásukat, közel életszerű helyzetekben.
A szemináriumot egy komplex, fizikailag és mentálisan is megterhelő, ugyanakkor élvezetes gyakorlat zárta. A résztvevőknek egyesével kellett kijutniuk egy sötét mellékszobából indulva, természetesen az épület ellenkező végén, jó hatvan méterre lévő kijáratán, amihez az út az összes zegzugos helyiségen és folyosón át vezetett. Az egyébként egyszerűnek tűnő feladat végrehajtásában az épületben véletlenszerűen elhelyezett és felfegyverzett „támadók” egész hada próbálta meggátolni az aktuálisan menekülő embert. Ha ez nem lett volna elég, indulás előtt az instruktorok jóindulatúan megpörgették az embert, hogy szédüljön is, mintha fejbevágták volna, emellett a segítők és még a feladat idő faktora is stresszelte a részvevőket. Ennek ellenére mindenki szintidőn belül és sikerrel teljesítette az utolsó feladatot, ami lényegében a kétnapos szeminárium során elsajátított képességek vizsgája volt.
A két nap rendkívül jó hangulatban telt, ugyanakkor sérülésmentesen, komoly tanulságokkal, valamint rengeteg élménnyel és tapasztalattal zárult.
