Mi a közös egy rendőr századosban, egy műkörmösben, egy baristában és egy mérnökben?
Egyrészt, hogy nagyon jól érezték magukat az első, kétnapos Urban Combatives szemináriumon a Zero Range Harcművész és Lövész sportegyesület szerevezésében. Másrészt, hogy új ismeretekre és képességekre tettek szert az esemény két napja alatt.
Évek óta törekszünk arra, hogy olyan szemináriumokat, foglalkozásokat vagy tréningeket szervezzünk, amelyek országosan közel egyedülállóak vagy kifejezetten ritkák. Természetesen tudjuk, hogy más is szervezett már hasonló, városi vagy utcai környezetbe vitt tréninget. Ugyanakkor most egy olyan tematikát állítottunk össze a Hock féle Force Necessary közelharci és az ESP intézkedéstaktikai rendszereiből, amely nem csak a hivatásos szervek tagjai számára tudott érdekes és előre mutató lenni, de civilek és teljesen kezdők számára is érthető és elsajátítható tudást tudott adni.
Az első napon a kontrollált környezetben való gyakorlásé volt a főszerep. A tág tér és a tatami nyújtotta biztonság segített ellazulni annyira a résztvevőknek, hogy az új dolgok megtanulására, a régi tudás felfrissítésére, továbbfejlesztésére koncentrálhassanak.
Eszközök tekintetében nem csak a botok, kések, marokbotok, pisztoly és sörösüveg került elő. Az érdeklődők figyelmére, helyzetértékelésére épp olyan szükség volt. A szemináriumon ugyanis nem csak védekező-támadó taktikákat mutattuk be. Kitértünk a támadást megelőző impulzusokra, az eszközhasználatra, vagy csak a birtoklásra utaló jelekre. Ezeken kívül szó esett a támadások időbeni és térbeli dimenzióiról is.
A második nap már egy komolyabb koncentrációt igénylő feladatsorral indult. Bár az előző nap megismert és részben vagy egészben elsajátított technikákat kellett gyakorolni, az urbánus, utcai környezet komolyabb mentális terhet rótt a résztvevőkre. Ugyanakkor már a bemelegítésnél is értelmet nyertek azok a módszerek, amik előző nap még csodálkozva érték az utcai technikákban kevésbé jártas közönséget. Például „miért nem tompítjuk kézzel az esést” vagy „miért nem jó, ha egy rántásból tovább futok arra amerre vezetni akart a támadó” kérdéseket hamar, gyakorlatban is megválaszolták a padkák, lépcsők, falak. Természetesen csak elméleti síkon.
Amikor a résztvevők bekerültek a szűk folyosókra, a zegzugos szobákba, akkor már nem csak a sár és a kavicsok, de a fogaik is csikorogtak olykor. A tatamis, nagy terekkel ellátott teremtől nagyon távol esett a szeminárium második napjának helyet adó épület. A megváltozott környezet új mentális felkészültséget, gondolkodásmódot és önkontrollt követelt meg. A résztvevők azonban a frissen szerzett vagy éppen továbbfejlesztett ismereteik alapján sikeresen vették az akadályokat.
A rendszer hatékonyságát bizonyítja, hogy a szemináriumon két résztvevőnk is volt, akik gyakorlatilag semmilyen előképzettséggel vagy gyakorlattal nem rendelkeztek. A második nap végén mégis hibátlanul teljesítették a komplex és kifejezetten stresszes környezetben végrehajtott vizsgagyakorlatot.
A két nap részletes beszámolója hamarosan elérhető lesz az oldalon!
