A kés az ember egyik legrégebbi eszköze. Fejlődése során mérete és súlya egyre kisebb lett, a felhasznált anyagok egyre javultak, finomodtak. Mindamellett, hogy a mai napig az egyik legtöbbet használt szerszám maradt, gyakorlatilag minden fegyveres erő kiképzésének törzsanyaga. Egyaránt oktatják a kés eszközként és fegyverként történő használatát. A civil életben pedig számos önvédelmi irányzat foglalkozik a kés elleni védekezéssel és a kés önvédelmi célú alkalmazásával.

A kés egy jó rejthető, gyors, halk, hatásos eszköz. A használatához nem szükséges különösebb képzettség, erő, gondolkodás. Könnyű vele kárt tenni másokban és gyakorlatilag bárki számára könnyedén hozzáférhető. A bűnügyi statisztikák is alátámasztják, hogy a felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények döntő többségénél a kés az, ami eszközként jelenik meg. A fentiekből adódóan, az emberek többsége joggal tart tőle. A kések, borotvák és más hasonló vágóeszközök pszichológiai megfélemlítő hatása rendkívül erős. A legtöbben lefagynak, és azonnal azt feltételezik, hogy semmi esélyük védekezni a fenyegetéssel szemben.

Mik a valódi veszélyek?

A legnagyobb kockázat, hogy ha a penge behatol a testbe, esetleg valamilyen létfontosságú szervet vagy ereket talál el. Sérülést egyaránt okozhatnak vágással vagy döféssel. Fontos, hogy a vágások nagyobb része, statisztikailag 70%-a, jellemzően nem okoz életveszélyes sérülést. A döfések esetében pont fordított a helyzet, mert azonnal mélyre mennek és könnyedén érnek el vitális területet.

Olvasás folytatásaA késharc alapelvei