Zoltán. Sok ismerősöm van különböző országokban, de mind különlegesnek tartják, ha valakit Zoltánnak hívnak.
Magyarországon sok Zoltán él. Sok nemzethez hasonlóan náluk is a családnév áll az első helyen, szóval itt is úgy használják, hogy Juhász Zoltán. Persze én csak Zoltánnak hívom, mert nagyon klassz, hogy van egy ilyen nevű cimborám.
Juhász Zoltán ráadásul egy komoly fickó. Több stílusban jártas harcművész. Inosanto Kali, JKD, Wing Chun, Pekiti-Tirsia és természetesen Force Necessary oktató is. Sok országban tanult és hosszabb időt töltött Kanadában is, ahol nyelvtudása tökéletesítése mellett rengeteg időt fordított az Inosanto Kali világának megismerésére még az 1990-es években.
Velem a 2000-es évek végén vette fel a kapcsolatot. Szerette volna, hogy Budapestre utazzak filippínó harcművészeti és katonai közelharci szemináriumot tartani. Természetesen igent mondtam a kérésre és ezzel kezdetét vette egy minden évben megrendezett, 3 napos szemináriumsorozat, amelyet csak a Covid tudott megszakítani.
Ezek a szemináriumok általában a lőfegyveres nappal kezdődnek melyek során rengeteg érdekes helyszínen megfordultunk már. Egyszer még egy filmkellékes cégnél is, ahol II. világháborús járművek is megtalálhatóak voltak Az ezt követő napokban persze mindig visszatérünk a civilizációba és pusztakéz, bot, kés témakörökkel folytatódik a tréning. Zoltán jóvoltából pedig több iskola is működik Magyarország szerte. Neki köszönhetően sokat láthattam az országból, maga Budapest pedig egyszerűen lenyűgöző. Sőt egyszer még a „Jó reggelt America” című reggeli tévéműsor helyi megfelelőjében is szerepeltem, aminek találóan „Jó reggelt Magyarország” a címe.
„Nagy Z”-nek és a szemináriumainknak köszönhetően pedig rengeteg nagyszerű embert ismerhettem meg Magyarországról, Szerbiából, Horvátországból és Görögországból is. Zoltán is egy kivételes ember és egy nagyszerű házigazda. Reméljük, hogy 2022-ben visszatérhetünk a régi kerékvágásba és újra találkozhatunk!
